MOTTÓ:

Jó az amit a kamerával csinálhatsz, mert elkapod a múló pillanatokat az életedben, és megállíthatod a rohanó időt !

1963 - ban születtem Budapesten, a IV. kerület peremén. Kisgyerekként elcsodálkoztam a környezetem élő és élettelen világán, és határtalan felfedezői vágyat éreztem mindennek a megismerésére, ami határtalan csavargásba torkollott. (Hamar megismertem az akkori Duna ártéri világát, Káposztásmegyer "vadonját ", a Margit sziget állatvilágát, és a nagy kedvencem, az ÁLLATKERT minden szegletét (( Amelynek később a teveházi gondozója is voltam egy év erejéig)). Ez a későbbiekben rengeteg konfliktust okozott a szüleimmel, aminek egy nevelőintézeti elhelyezés lett a vége, a gyámhatóság által, Rákoskereszttúron. Az intézet napi milliője sem tudta feledtetni a "hóbortjaim", így a nevelőim gyakran testi fenyítéssel éltek felém, amikor a közösségi hálókban, termekben, gyíkok,hernyók, és egyéb "valamik" feltűntek, gyakran akkor is, amikor nem is én voltam a "behurcoló". A Pesti úti általános iskolai biológiát tanító tanárnőm viszont nagyot profitált az érdeklődésemből, hiszen egy Halálfejes szenderért - a biológiai szertár kirakatából - képes voltam egy fél évet (!) figyelni az órákon, és nagyon rendesen viselkedni is ! (A szendert később 50ft-ért eladtam Bezsilla László bácsinak, az akkori legnagyobb hazai lepkegyűjtőnek, a"lepkekirálynak", akivel haláláig jóbaráti kapcsolatba kerültem ezáltal, és gyakori látogatója, és néha túratársa is lehettem). Ezenkívül rendszeresen elindított mindenféle biológiai témájú versenyeken, ahol rendszerint taroltam az eredményességemmel ! (Anyum szorgalmasan járkált velem ezekre a versenyekre, hol a Barlang mozi nagytermébe, hol a MOM-ba) Ekkor, 13-14 évesen,  lettem a Magyar Rovarászkör tagja is, egy, a kőbányai művelődési központban megtartott rovar börze hatására. ( Büszke vagyok arra, hogy ismerhettem személyesen a "nagyokat" ! Bezsila bácsit, Retezár Imrét és a többieket ! )A csavargásaim nem maradtak el, csak más mederben folytatódtak, amikor is - már családosan - 17 évesen csatlakoztam a Madártani Egyesületbe, aminek a 875. tagja lettem a Csepel szigeti, Hajtó Lajos által vezetett helyi csoportban. 1987- ben, Somogy megyébe költöztünk a családommal, és az ottani helyi csoport Nagybajomi (Cifra malomi) táborozásán vettem részt. Ebből a helyi csoportból lett a Somogy Természetvédelmi Szervezet, Tömösvári Tibor vezetésével. A Boronka patak mentén található halastavas területeken találkoztam a Keresztes vipera kis egyedszámú populációjával. A faj élőhelyi fogyatkozása és az emberi ellenszenv érzés miatti sérülékenysége általi pusztulást felismerve, a viperák megmentésére az életem tettem fel. Azóta- immár 20 éve- próbálom a faj megmentését tűzzel, vassal elérni. Nem is eredménytelenül, amit igazol a rengeteg publikáció, könyvillusztráció, ismeretterjesztő kiadvány, médiában való ismeretterjesztő műsor is. (Madártávlat, Természetbúvár, Százszorszép Somogy, Nagyatád monográfiája, Útikalauz a Dráva mentén, A Fekete vipera című kisfilm,  a Somogy megyei múzeumok közleményében megjelent tudományos publikációm, www.csokonaigabor.hu/tortenetek/somogyorszag-rejtelyes-viperai stb. )  A Lanius Természetvédelmi Szervezet tagjaként - a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársaival karöltve - hivatásos kutatásokat végeztünk a Duna-Dráva Nemzeti park felügyeleti hatóság kutatási engedélyeivel, melynek tárgya a faji és alfaji státuszok tudományos igazolása volt a somogyi populációkon belül. Ezen kutatások keretén belül bejártam már az egész országban található keresztes vipera élőhelyek mindegyikét (Zala,Somogy,Zemplén,Tiszahát). 2008-ban ismét változásokkal alakítottam életem tovább, mivel Hajdúszoboszlóra költöztem. A Hajdúság természeti kincseinek felfedezése motívál most már tovább. Felfedezem a védett tájrészeket, és a benne rejlő kincseket is. A fotózás...... A fotózás szeretete nálam szervesen kapcsolódott a természet szeretetéhez, mivel mindig is kényszert éreztem a látottak megmutatásához mások felé. Első gépem az "alap", egy Smena M8 volt. Majd - saját keresetből már - egy cserélhető optikájú Zenit, aztán a "kötelező lépcsőfok", a Praktica LTL 3 as, utána az első "komolyabb" gépem a Pentax MZ 50-es volt. A digitális fotózás gyors térhódítása nyomán vettem meg a FujiFinepix s7000 - t, aminek megvoltak a maga kis korlátai, de ennek ellenére nagyon szerettem. Majd jött a Pentax K110D-m, amit abból a megfontolásból szereztem be, hogy szinte minden régi optikám, kiegészítőm használható volt vele, ami rám maradt a filmes Pentaxom után. És jelenleg egy Pentax K5 boldog tulajdonosa vagyok ! De a fotózás örök tanulás ......minden területén kipróbáltam és kipróbálom magam, természetesen a korlátaim és anyagi lehetőségeim keretén belül, ami miatt sok lemondást kellett beiktatni a mindennapi családi életembe, sokszor gerjesztve ezzel a vitát a körülöttel lévő szeretteimmel. (film, dia vásárlás, gépvásárlások hitelre, optikák megszerzése stb.) De nem bántam meg ezt a hóbortomat soha, és a múltban elért eredményeim igazolják a jövőbeli folytatás helyességét is, annál is inkább mivel a körülöttem lévő világ nagyon gyorsan és folyamatosan változik, és ennek dokumentálása mindennapi feladat lett ! Hiszen élőhelyek tűnnek el, benne minden élőlényükkel úgy, hogy nyomuk sem marad ! Talán vissza tudom majd mutatni ezeket az eltűnt világokat másoknak is !  De beszéljenek a képeim helyettem majd....! Boldog embernek tartom magam, mert a hobbimban és a munkámban is azt csinálom, amit szeretek csinálni !